A Cs. m. H. vendégkönyve

Amerigo Tot, azaz Tóth Imre előbb szerzett világhírt, mint hazai megbecsülést. 1930 óta él külföldön a fehervárcsurgói születésű tehetséges parasztfiú. Tizenhat éves korában került Budapestre, az Iparművészeti Főiskolára. Néhány évvel később azonban már a dessaui Bauhausban tanul, mégpedig olyan mesterektől. mint Mnholy-Nagy László, Hannes Meyer jeles svájci építész és Paul Klee. Ezután Párizs, majd Drezda következik, ahol egy baloldali beállítottságú, művészkörhöz csatlakozik. Az egyre veszedelmesebbé váló Németország nem nézi jó szemmel a baloldali művészek csoportját, és így őt is letartóztatják. Megszökik, Itáliába gyalogol, ahol immár harminchét esztendeje él, dolgozik és alkot. Szobrász és festő egyszemélyben. Pályája és hírneve 1949-től kezdve töretlenül emelkedik, ekkor kapja meg ugyanis a római Termini pályaudvar nagyméretű előtető-frízének elkészítésére a megbízást. Majd egyre-másra születnek jelentős művei: a vértanú Bandieri-testvérek cosenzai emlékműve: a római Autóklub betonplasztikája: a Palazzo della Foreste bronz reliefje: a Raffaello óceánjáró plasztikai díszei és most nemrégen a Kennedy-emlékmű.
A művész január elején — amint arról már lapunkban beszámoltunk — két napot Szegeden töltött. Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a szegedi újságíró-klub Művészklubjában. Élve a lehetőséggel néhány jelentős művészeti kérdésre kértünk választ a Mestertől.
Tóth Imre nemcsak nagy művész, hanem „nagy" ember is. Közvetlensége, egyszerűsége, őszinte emberi magatartása és nem utolsósorban anyanyelvének ízes dunántúli akcentusa csodálatra készteti az újságírót éppúgy, mint az őt hallgató közönséget.
És ha már művei említése során utaltunk a Kennedy-emlékműre, hadd kérdezzük erről először.
— A Kennedy-emlékmű egy hatalmas cementfal — mondja Amerigo Tot —, amelyet átüt egy nagy szög. A szög teleszkóp-szerűen van kiképezve és a szemlélőnek az az érzése, hogy ő céloz a néhai elnökre. A monumentális kompozícióban érzékeltetni kívántam azt az erőt, amit az elnök politikája és józan gondolkodása jelentett, és azt az iszonyatot, megdöbbenést, amelyet az elnökgyilkosság kiváltott. Az emlékmű jelenleg Rómában van. elhelyezéséről, felállításáról még folynak a tárgyalások.
— Mi a véleménye a művészetéről, izmusairól és az elkövetkező évek művészetének szellemiségéről?
— A műveszetről beszélni igen nehéz. Csináljuk, csináljuk, de lényegét nehezen tudnánk meghatározni. Egy biztos, az akadémizmusnak leáldozott a napja világszerte. Így Olaszországban is, ahol nagy harc dúl a figurális kompozíció alkotói és az absztraktok, illetve a pop, az op art és az absztrakt között. Engem elsősorban a figurális kompoziciók izgatnak. de nem zárkázom él az absztraktok eredményeinek felhasználásától, megértetésétől sem. A művészi kifejezés érdekében minden jó megoldást számba kell venni, hogy az egyre közelebb vigyen a legjobb megoldáshoz. Ilyen szempontból igen nagyra tékelem a szecezszió iskoláját, mert az nagyfokú mesterségbeli tudásra kényszerített. Ez ma meglehetősen hiányzik. Ezért is születhet annyi „hiányos" mű.
— Ítéletei a magyar festőkre is vonatkozik?
— Igen. A modern művészi törekvések szempontjából leginkább Vilt Tibor, Varga Imre és Somogyi József művészetét tartom a legtöbbre. Ők jelenthetik azt az aranyhidat, amely a kelet—nyugati művészet között helyes arányt képviseli. Rajtik kívül sok tehetséges festő és szobrász dolgozik, alkot Megyarországon, de nagyon sokuk művészetét problemtikusnak érzem. Legtöbbjük a művészi produktumtól valamiféle előbbre lépést vár. A művészet nem Ismer ilyen magatartást. Hinni kell szenvedélyesen abban, amit az ember csinál, és mindegy, hogy miben csak kiemelkedő alkotásokat produkáljon, Nemrégen jártam Amerikában, ahol megismerkedtem Andrew Wyeth neves festőművégszel. Az ővele folytatott beszélgetés meggyőzött a művészetbe vetett hit hajtóerejéről.
— Mitől félti a világot?
— A válasz kézenfekvő: a háborútól. Ezenkívül pedig, amint ezt „Őfelsége, a kilowatt" című szoborparódiámban megformáltam, a technika olyan uralkodásatól, amely elpusztfthatja alkotóját, létrehozóját, az embert. Az ember nem lehet rabja a mesteri módon megkonstruált gépeknek, a gépek nem igázhatják le a szellemet.
— Hogyan összegezné ars poetikáiát?
— A művésznek kötelessége, hogy higgyen abban, amit csinál. Megteremtse közte és a természet között a helyes arányokat és jeleket, szimbólumokat hagyjon hátra maga után.
— Soron következő tervei?
— Az elmúlt évben — mint mondottam Amerikában jártam, ahonnan egy egész évnyi rendelést hoztam haza. Foglalkoztat Lenin szellemiségének, forradalmiságának megmintázása is. Csinálok valamit, ami Leninre fog emlékeztetni. Lényege pedig a dinamizmus, a kirobbanó feszültség lesz, mindez sokkal inkább sajátja, mint a hazai szobrokon tapasztalható higgadt nyugalom. Ez természetesen az én véleményem.
Amerigo Tot művészete rendkívül rövid idő alatt meghódította ra magyar közönséget. Budapesti, tihanyi, majd szegedi kiállitását ezrek és ezrek tekintették meg. Államunk az elmúlt évben műtéremépítésre alkalmas telket adományozott a művésznek a Várban. Reméljük hamarosan Budapesten is fog alkotni az a művész, akinek művei világszerte hirdetik az elkötelezett humanizmus és a művészet igazát, és aki egyben hazánkfia is.