Szobrok napfényben

(GYÖNGYÖSI GÁBOR, Művelődés, XXIII. évfolym, 1. szám, Bucuresti, 01 January, 1970, p. 62.)

— by GYÖNGYÖSI GÁBOR

Amerigo Tot kiállítása Tihanyban

Aki nyári kóborlásai során eljutott a Balatonra, valószínűleg egyetért velem abban, hogy Amerigo Tot (Fehérvárcsurgón született és Tóth Imrének hívták hazájában) kiállítása volt a nyári Balaton-part legjelentősebb, nemzetközi viszonylatban is feltűnést keltő kulturális eseményeinek egyike, és a legnagyobb, legemlékezetesebb látványosság is egyben. Pedig esemény és látványosság a világhírű füredi Anna-báltól az Alapítólevélig, a belőle kiböngészhető első magyar nyelvemlékig akadt bőven, mint ahogy az nálunk is szokás nemzetközi hírnévvel dicsekvő üdülőhelyeinken. De a Tot kiallításhoz mérhető, vele tömegvonzásban vetekedő, több vitát és csodálatot kiváltó alig. És ennek egyszerű a magyarázata. Világhírű szobrászművész világhírű szobrait állították ki Tihanyban, ott és akkor, ahol és amikor Európa tucatnyi nemzetének fiai — köztük román turisták ezrei — fordultak meg nap nap után, olyanok, akik legalább hírből ismerik Amerigo Tot nevét, akit Brancusi-val és Henry Moorral együtt szoktak emlegetni, ha a modern, XX. századi szobrászatról esik szó. Mert a mai szobrászműveszet valahol tényleg e három kiemelkedő alkotózseni: a végtelenül puritán és robusztus Brancusi, az új formavilágot teremtő Moor és az absztrahálás nagymestere, Amerigo Tot által tört csapáson helyezkedik el, hol egyikhez, hol a másikhoz kerül le közelebb. Amerigo Tot szobrai valóban csodálatosak. Bár a kiállításon grafikái, hatalmas, világhírű épületeken lévő dekorációinak fényképei is szerepeltek, szobrai jelentették a legmegdöbbentőbb, legmaradandóbb élményt. A tihanyi múzeum előtt elhelyezett két hatalmas kompozíciója a Föld füle és Őfelsége, a kilowatt az absztrakt szobrászat két legismertebb alkotása ugyancsak furcsán hatott a nyári verőfényben, minden turista fényképezőgépének szabad prédájaként, mint ahogy a Kavicsasszony féltucatnyi valtozata is egy téma kimeríthetetlenségének „élő" bizonyságaként. A Nyugalmazott birkózó, a Falusi üdvözlégy realista megfogalmazásától a Hommage á Karinthy-Olivecrona kettéhasadt, de egymásba vágó két sárgaréz agyféltekéjének megalkotása között alig negyedszázad telt el, köztük mégis egy világ van. Egy világ, amely egy kiváló szobrászművész római műterméből gyakorol érezhető hatást a mai szobrászatra. Néhány szobra reprodukciojának közreadásával nemcsak egy felejthetetlen nyári élményt idézünk föl, hanem egy rendkívüli művészegyéniség néhany világhírű alkotásával is szeretnők megismertetni a szobrászművészet kedvelőit.