Amerigo Totnál Rómában

(BARABÁS TIBOR, Magyar Hírlap, I. évfolyam, 193. szám, Budapest, 24 November, 1968, p. 10.)

— by BARABÁS TIBOR

MEGÁLLTAM a Spagna tér kútja és a templomig emelkedő spanyol lépcső szimmetrikus sorai alatt, nézegettem a szakállas fiúkat és a napszemüveges lányokat, a virágárusokat és a kút körül hűsölő öregeket, a lépcsőkön fel-alá özönlő és fényképező turistákat, s aztán elindultam a Via Babuinón át a Via Margutta felé. Antik bútorok és festmények, modern szobrok és klasszikusok másolatai voltak a kirakatokban. Benn, az ódon házak renovált, újjávarázsolt emeletein műterem műterem mellett. Festők, szobrászok, írók, színészek, kritikusok laknak itt. A római művészvilág gazdag belső tenyészete ez; burjánzó élet, frissen szőtt és gyakran váltott szerelmek, modern filmötleteken vitázó írók, színészek és rendezők világa, amelyben még nem váltak szét a művészet ágai, hanem egymásba érnek és megtermékenyítik egymást ... Előbb telefonáltam. — Ott Amerigo Tot? — kérdeztem magyarul. — Igen. És ott? — Itt Barabás Tibor. — Mikor látlak? — kérdezte. — Most! — feleltem. — Gyere azonnal, várlak — hangzott egy mély és kissé fáradt hang ... Felmegyek a Via Margutta 17. második emeletére s egy belső udvar hátsó, láthatóan lakóra valló, maga tervezte kis várának ajtaja előtt állok. A lakás előtt egy modern bronzszobor, névjegy és bemutatkozás helyett. Kinyitja az ajtót és megölel. Akkor még nem tudtuk, hogy negyven éve ismerjük egymást, hogy közös volt minden barátunk, elvünk és reményünk, s hogy 1929-től egymás mellett ültünk a Simplon-kávéházban, Kassákkal, József Attilával, Vas Istvánnal, Vajda Lajossal, Kornis Dezsővel és Traunerrel; költökkel és újra törekvő festőkkel. FURCSA ÉS EREDETI Tot lakása, Szinte minden szobája más szinten van. A középsőben, valami műteremszerűben régi és új szobrai, és fényképek eladott, Amerikába vándorolt munkáiról. Egyik szobája valóságos kert; a nagy, szabad terasz közepén egy bronzakt; sapkás női figura, a folyondárok befutják a falat, és ez az egész burjánzó kertecske különös ellentétben van a modern világ elembertelenedése ellen tiltakozó és az azt kifejező bronzalakzatokkal. Az egyik a Homo masinát — a géppé vált embert, a másik a kor millió kilowattos feszültségét ábrá-zolja. — Hosszú és küzdelmes volt ez az élet a munka szempontjából is. Hitler elől menekültem ide. Rómába. Róma! Micsoda élmény és micsoda teher. Átitatott a görög, a római, az etruszk és a reneszánsz mesterek szelleme. E nyomasztóan drága teher alatt kerestem önmagamat, azt a hangot és formát, amely méltó a korhoz s amelyet nekem kell kimondanom. Van Totnak egy bronzfeje 1936-ból, a Próféta. A hosszú, megnyújtott fej, a gondban élő homlok, a hosszú orr, a nagy, belső elhatározástól összeszorított ajak, a szakállas fej; egy maga útját megtalált jellemző erő győzelme. Mint ahogy az 1938-ban megformált kalapos női fej, a Celestina is a klasszikusnak és egy nagyon is élő mai nőnek finom bájával kevert figura. A Jelenés bronzreliefje, a gyümölcsszedő asszonyok jelképes életteljessége még a klasszikus mérték és hagyomány jegyeit viseli, de a háború utáni idők már harciasabb szellemet és originálisabb formákat érlelnek benne. A vak hústorony figurák, a Terhesség alakba öntött szabálytalansága; mind élet, mozgás, erő és tiltakozás. A Michele Calabrese szerkesztésében megjelenő Il Poliedro című folyóirat sokszor elemezte és jellemezte Amerigo Tot művészetét. Giancarlo Vigorelli tanulmányt szentelt Totnak. Mint minden róla szóló írás, ez is azzal kezdődik, hogy Tóth Imre 1909-ben, Magyarországon, Csurgón született. De Tot műveit nemcsak műtermében vagy a műbarátok otthonaiban találjuk meg. Az ő műve díszíti a Termini pályaudvar széles és hosszú homlokzatát is. Akkor sokan felvetették, miért egy magyar szobrász műve ékesíti Róma legnagyobb középületeit? A felelet egyszerű; Amerigo Tot tud valamit erről a korról, amit csak kevesen tudnak kifejezni. A mozgásnak, az erőnek, az évszázad ritmusának ziháló, ritmikus robogását. Tot gondolkodó művész; egész élete a kor vérmérsékletében lüktet. Nyugtalan kutató, erős, önmagát mindig túlszárnyalni akaró egyéniség. Ezért nyerte el a Kennedy-emlékmű pályázat első díját is. Terve: egy betonfal; a népeket és fajokat elválasztó előítéletek jelképe, amelybe egy hatalmas ék szorul, Kennedy akarata és azon áttörni törekvő elhatározása. A hatalmas ék lapján Kennedy portréja lesz. De az ékbe három golyó hatol, a gyilkos golyók. AMERIGO TOT mindig, újból és újból szembeszáll a megszokottal és megkövülttel. Gondolatai az anyagból születnek és a korhoz szólnak. Gépalakjai is merő tiltakozások, mert ha Tot érti is a kor hatalmas, elszabadult technikai erőit, mindig az emberért és az emberiségért kiált. Amerigót megértő művészbarátok kőré-ben találtam. Amikor nagy szerelme, a szép és igen tehetséges Doreen Kay több mint két éve egy téves és késői diagnózis, s a súlyos betegség áldozata lett, Ugo Moretti és Michele Calabrese őszinte gyásszal és költői részvéttel búcsúztatta. Amerigo Tot, a kor gondjaival és eszméivel küzdő művész sokféle tehetséggel áldott. Nemrég egy filmszerepet játszott a Scusi, facciamo l'amore-ban. Magyarul talán így hangzana: Bocsánat, szeretkezzünk! Főszerepeit Pierre Clementine, Ondry Auger, Jean Fontaine, Massimo Girotti játszották. Amerigo Tótnak egy német homoszekszuális bárót kellett alakítania. Szereplésével kapcsolatban a kritika Erich von Stroheimre emlékeztetett: egy negatív szerep ritka intenzitását dicsérte. TÓTH IMRÉT mindennél jobban érdekli a haza. Minden hírre éhes. Boldog, hogy márciusban kiállítása lesz Budapesten, fél éve már csak erre készül . . . örül, ha írnak róla; így örült Juhász Ferenc, Kamondy Tóth László, Gách Marianne és Bürger Gertrud írásainak. Pedig elragadhatta volna tőlünk a gazdag, idegen világ, a siker és a hírnév, de ő megmaradt Tóth Imrének, aki Csurgón született 1909-ben és a Simplon-kávéház művészasztala mellől indult el küzdelm es útjára.