Amerigo Tot

(MAJOR MÁTÉ, Jelenkor, XV. évfolyam, 6. szám, Pécs, 01 June, 1972, p. 553.)

— by MAJOR MÁTÉ

A Rómában élő magyar szobrász hosszú távollét és zegzugos kanyarok után tért végre a hazai köztudatba : előbb jó néhány portré és interjú, majd budapesti és tihanyi kiállítása (remek katalógussal!), most Major Máté szép albuma ismerteti sokféle stílusú plasztikai művészetét. „Ez az írás nem azzal a szándékkal készült, hogy monográfiája legyen Amerigo Tot eddigi életének és életművének ..." — manifesztálja a szerző a bevezető első mondatában. A vállalkozás „bemutató jellegét" nem objektív okokkal magyarázza, inkább a következőkkel : „Tot az a fajta ember és művész, akinek bizonyos — egyébként szeretetre méltó — tulajdonságai nem teszik könnyűvé egy monográfia megírását." Valóban így, kár lenne sorolnunk ezeket a tulajdonságokat, bizonnyal sokan megforgatták az 59 táblával, oeuvre-katalógussal, olasz és angol nyelvű összefoglalóval ellátott, nagy alakú albumot. Elolvasták a szeretettel és korrekt szubjektivitással írt pályaképet, látták korábban a szobrász valamely kiállítását. Mi örömmel tettük mindezt, és jó érzéssel írunk recenziót.
Tot sokszor ellentmondásos vagy ilyenre ingerlő nyilatkozatai, a könyvben gazdagon és szépen elemzett munkássága szerteágazó, kalandokban nem kevésbé gazdag életútja nehezen megközelíthető és áradóan színes egyéniséget mutat. De a monografust és a krónikást óvatosságra inti művészetének eklektikus és virtuóz folyamataival is. Major Máté portréjában a feltétlen szeretet és megbecsülés mellett ez a „szordinós interpretáció" mindvégig tapasztalható.
A szép album táblái — így a művek — közül hozzánk közelebb a kissé groteszk kisplasztikák (Judit, Salome, Bacchánsnő-változatok), a melankolikus Falusi üdvözlégy, a reneszánsz ízű Partenopeia, a néhány festmény és illusztráció állanak. Kissé erőltetettnek érezzük talán a meggyűretett konzervdobozok gipszformáira öntött vagy hasonlóra faragott Őfelsége a Kilowatt, Minotauromachia, a geometrikus hullámok, csomók és meteorok szimbolikáját. A szobrásznak nyilván valamelyes „szürreálisan expresszív absztrakciós" szándékai vannak, mindemellett kissé mesterkélt asszociációi könnyen szertefoszlók és nehezen összeterelhetők.
Művészi élményt és erőt számunkra az egyértelműen és illusztratív szándék nélkül dekoratív és inkább geometrikus művek sugároznak (A Föld füle, A vasút-relief, Aspromonte, Alagút, A Föld szeme, Hommage á Karinthy-Olivecrona stb.), bennük az egykori bauhausler tisztasága és eruptív egyéniségének visszafogottan kiérlelt intellektusa érezhető. Mindaz, ami kiállításra és életmű-albumra érdemes, mindaz, amit Amerigo Tot szocialista humánumra teremt. A többi tán sziporkázóan fénylő, de múlandó uszály az üstökös mögött. (Corvina Kiadó.)