Amerigo Tot szobrai és grafikái Debrecenben

Szívesen mondjuk róla, hogy magyar származású. A bátrabbak úgy fogalmaznak, hogy a magyal Amerigo Tot s nevét gyakran Tóth Imrének mondják. Joggal, hiszen valóban a Dunántúl lankáin, Fehérvárcsurgón született magyar földművelők gyermekeként 1909-ben. Nálunk nevelkedett, sőt Budapesten kezdte művészeti tanulmányait is. Innen indult művészeti pályája, de a rákövetkező négy évtizedben Európa számos országa nyújtott otthont alkotó szellemének, nyugtalan, kutató, az újért küzdő egyéniségének. E küzdelmes negyven év múlva a harminc év után hazalátogató művészt mint Európa legjelentősebb szobrász-egyéniségeinek egyikét üdvözölhettük idén tavasszal Budapesten. Rádió- és televízióinterjúkban gyakran keveredett neve a magyar Tóth Imre névvel. Büszkén mondjuk róla, hogy magyar, miközben elfeledkezünk a legfontosabbról: Amerígo Tot művészete, szellemének sugárzó ereje túlnőtt mind Magyarország, mind Olaszország határain: Amerigo Tot az embernek alkot, az emberről szól, az emberért. Mint minden nagy művészt, őt is megértik a világ bármely táján, ahol értékelik a művészetek egyén- és társadalomformáló szerepét. Művészete mienk, a szépet szerető embereké, éljünk a világ bármely sarkán. S annak, hogy hazánkban Budapest és Tihany után Debrecen művészetszerető közönsége is üdvözölheti Amerigo Tot szobrait és grafikáit, s személyesen magát a művészt is — örülhetünk.
A kiállítást a Kiállítási Intézmények és a Kossuth Lajos Tudományegyetem KISZ-végrehajtó-és kulturális bizottsága szervezi. Megnyitó október 4-én, szombaton déli 12 órakor lesz a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán.

Amerigo Tot művész- és életpályája kezdettől fogva küzdelmes, nehéz volt. Kora gyermekéveit a szülői háznál tölti, a formálást-faragást korán kezdi. Tizenhat éves korában Pestre kerül, művészeti tanulmányokat folytat az Iparművészeti Főiskolán. Az 1930-ban kezdődő európai vándorútja első állomása a világhírű dessaui Bauhaus, ahol Moholy-Nagy László, Paul Klee és Hannes Meyer svájci építész tanítványa. Itt jegyzik fel róla, hogy „túláradó, asztrális és patetikus rajzokat csinál". Rövid párizsi tartózkodása után a drezdai akadémián tanul, ahol csatlakozik egy baloldali művészcsoporthoz. A nácizmus győzelme számára is börtönt jelent — Olaszországba, későbbi második hazájába szökik. 1937-ben már ismert grafikus és portréfestő. 1938-ban először látogat haza. A világháború pályája ideiglenes törését jelenti, ellenállóként harcol Dél-Európá-ban. Művészi pályája a háború után töretlenül ível felfelé, amikor megkapta a római Termini pályaudvar előtető frízének elkészítésére a megbízást. (1949) Ezután egymás után születnek híressé vált alkotásai, amelyeknek javát —természetesen a nagyméretű és helyhezkötött műveket kivéve —most Debrecenben is láthatjuk. 1937-től kezdődően számtalan kiállításon publikál, Svájcban, Dániában, Svédországban, Angliában,. Franciaországban. Önálló kiállítása volt a velencei Biennálén. Szinte minden évre jut egy nemzetközi pályázat elnyert díja s nevét megismerik New Yorkban, Japánban, Indiában. Figurális és absztrakt művekkel egyaránt kísérletezik.
Mostani, debreceni kiállítása sorban a harmadik a pesti és a tihanyi után. Anyaga megegyezik az első két kiállítás anyagával.