Tot – római kosztümben

(GÁCH MARIANNE, Film, Színház, Muzsika, XII. évfolyam, 1. szám, Budapest, 04 January, 1969, pp. 15.)

— by GÁCH MARIANNE

A végszóra, váratlanul Amerigo Tot toppan be a kávéházba, kutató szeme körülfürkészi az ódon, patinás zugokat. Az ám, világhírű szobrászunk lassan-lassan a mozivilágnak is jó ismerőse: legutóbb egy fura című filmben játszott nagy sikerrel: Scusi, facciamo l'amore? (Pardon, szerelmeskedjünk?). Tot jellegzetes, markáns arcát tagbaszakadt figuráját már évekkel ezelőtt fölfedezték a rendezők meg a producerek. Most Fellini Satyriconjáról van szó, nem vitás, hogy a régi rómaiak kosztümjében jól fest majd a film vásznán. S a pesti kiállítás? Tot lázasan készül rá, hiszen itthon az első. Innen-onnan — Európából és Amerikából — összegyűjtötte főműveit, régieket és újakat, elvontakat és figurálisakat, s hajnaltól éjjelig az öntőben dolgozik. Ő még azok közül a kevesek közül való, akik ma is egymaguk végzik szobrukon a munka minden fázisát, egészen a megvalósításig. Az elmúlt napokban egy Bartók-emlékművön dolgozott, ez alighanem a New York-i Lincoln Centerben levő Konzervatórium elé kerül, modelljét a pesti kiállításra is magával hozza. Címe jelképes: „Mikrokozmosz a Makrokozmoszban". Ez a délelőtt a Caffé Greco szűk falai közt ennek épp a fordítottja : Fellini világot teremtő fantáziája jóvoltából afféle makrokozmosz a mikrokozmoszban.