Amerigo Tot

(JUHÁSZ FERENC, Új Írás, VIII. évfolyam, 5. szám, Budapest, 01 May, 1968, pp. 106-107.)

— by JUHÁSZ FERENC

Mindenféle megismerés-vágy és mindenféle elmondás-vágy mutatja ki komor és játékos és merengő jelenlétét e nagy szobrász műveiben. Elmúlt korok bronz-áhitata, bronz-riadalma és bronz-sűrűsége éppúgy magába-itta őt, mint a kővel, márvánnyal, agyaggal, fával kimondott tünődő emberi gondolat, mint a min-denféle anyaggal kimondott emberi magány, emberi árvaság, emberi küldetés-tudat. Tóth Imre mindent tud az anyaggal és mindent tud az anyagban, kő-csipke-sűrűségű bronz-erdői rezzenéstelen bronz-csipke-özönükkel, hatalmas izom-csomókkal daga-dozó, megváltást-szolgáló emberei épp úgy az emberi sors értelmét és jelentését szolgálják, mint a Willendorfi Vénuszt idéző gyönyörű ősasszonya, s jelen-korunk minden tébolya, önzése, önkénye és részeg durvasága, tébolyult agresszívitása elleni tiszta tiltakozásul megépített és összeforrasztott durva bronz-vas-szörnyei, tagolt és gőgös nagy tömbjeikkel, rücskeikkel és kegyetlenségükkel; s álomszerű titkos és sejtelmes asszony-torzói, asszonytest-töredékei, monumentális kő-márvány szerelem-ölelkezései az élet-hit, a halhatatlan élet-láng nehéz örömét mondják. Az életét, amiért egyedül érdemes élni!